Jelentősen visszaesett a terhességmegszakítások száma az év első felében
Alig akad napjainkban olyannyira megosztó kérdés, mint a művi abortusz, azaz a nő kérésére elvégzett terhességmegszakítás problémája. Míg sokak szerint a nem kívánt terhesség ily módon történő megszakítása életellenes bűn, mások szerint az anyának joga van úgy dönteni, hogy nem szeretné világra hozni babáját, és inkább aláveti magát az e célból elvégzett procedúrának. Legyen bárhogy is, az ítéletformálás nélkül is bizton állítható, hogy Szatmár megyében az utóbbi években számottevően csökkent a megszakítások száma.
Az Országos Közegészségügyi Hatóság adatai szerint 2018 első hat hónapjában összesen 255 terhességmegszakítást regisztráltak megyénkben, az idei év első felében e szám még „csak” 219-nél járt.
Alkategóriákra lebontva, a terhes nők önálló döntésének eredményeként tavaly, január és június között 51 művi abortuszt végeztek el, az idei első félévében ezek száma 19-re esett. Ezen felül külön kategóriát képeznek a befejezetlen vetélések is. Az abortus incompletus szakszóval illetett esetben a magzat még a méhben elhal, megmentésére tehát semmi esély, így a visszamaradt részeket műtéti után kell eltávolítani. Az ilyen jellegű beavatkozások száma 2018 első hat hónapjában 204 volt, 2019 első hat hónapjában pedig 200. Mindemellett külön kategóriaként kezelik az egészségügyi okok miatt, az orvos javaslatára történő magzatelhajtást, ám ilyenre megyénkben az elemzett periódusban nem volt példa.
Hogy mi áll a terhes nők azon döntése mögött, hogy nem szeretnék világra hozni a csöppséget? A Medical Science Monitor szaklapban megjelent írás szerint a nők 64 százaléka nyomásként élte meg a terhességmegszakítást, ebben látva az egyetlen megoldást. A leggyakrabban felhozott okok között az alábbiakat említhetjük: az apa nem szeretné a gyermeket, az apa elhagyja a terhes nőt, a nő anyagilag függ a férfitól, mely azt kéri tőle, hogy vetesse el a gyermeket, a nő egy erőszakos kapcsolatban él, melyből nem tud szabadulni, illetve sokan a társadalmi megbélyegzéstől félnek, melyet egy házasságon kívüli gyermek megszülése jelentene számára.
Következtetéseinket most úgy is levonhatjuk, hogy nem mondunk ítéletet azon lányok és nők felett, akik ezen út mellett döntenek. Kétség sem fér hozzá, hogy már kamaszkorban nagy szükség volna a védekezési módszerekre is részletesen kitérő szexuális felvilágosításra, ugyanis az így megszerzett tudás révén nem csak a nem kívánt terhességeknek, hanem a szexuális úton terjedő fertőzéseknek is gátat lehetne szabni. Végezetül álljon itt egy számadat, mely további gondolkodásra ösztönözheti az olvasót: 2018-ban 12 906 kiskorú lány adott első gyermekének, 3 657 már a második gyereket szülték az említett évben, 673 lány immár három gyermek édesanyjává vált, 63-an negyedik, 7-en ötödik, és 1 lány immár a hatodik gyermekét hozta világra 2018-ban.
